Olaszország

Előző cikkemben Horvátországról írtam le a teljesen friss információkat, élményeket. Mivel a nyaralásom nem ért véget Horvátországban, hanem pár nap után folytatódott Olaszországban, így most erről az országról is tudok egy-két dolgot mesélni.

Az elején máris egy tippel, jó tanáccsal kezdeném, ami az lenne, hogy aki Olaszországba látogat, előtte mindenképp tankolja tele a járművet, amivel megy, mert ha már átlépi a határt az üzemanyag ára majdnem 20%-al drágább lesz.

Mi Szlovénián keresztül mentünk Olaszországba, ahol meglepően figyeltük, hogy az út menti benzinkutakban óriási sorok vannak, és nem tudtuk elképzelni, hogy miért… egész addig, míg át nem értünk a határon.

Na de ennyit a panaszkodásról, most jöjjön az a rész, ami már kellemes meglepetést okozott. Első állomásunk Trieszt városa volt, ami bár nem egy Velence, mégis megvan a saját szépsége.  Ami nekem kifejezetten tetszett a városban az a városháza épülete volt. Sajnos olyan sok helyet nem tudtunk meglátogatni, mivel csak rövid időt töltöttünk a városban, sikerült megkóstoljuk a híres olasz pizzát, ami meg kell hagyni, sokkal finomabb, mint a hazai. A városban sétálva rábukkantunk egy alagútra (ahol persze a kocsik járnak), ahol fel lehet menni egy dombra, több száz lépcső megmászása után egy szökőkút és a város csodás látványa fogadott minket.

            Triesztet elhagyva, a következő állomás a híres Velence volt. Az út kicsit hosszú volt a nagy forgalom miatt… bár az még most is rejtély, hogy miért is volt akkora dugó, hogy 40-50 kilométeren át már akkor örültünk, ha 30-at mutatott a kocsi sebességmérője.

Sokat lehet hallani Velencéről, ám garantálom, hogy egyszer az életben el kell menni oda. A parkoló díja bár 26 euró 24 órára, de ez egyben a minimum összeg is amit ki lehet fizetni, így aki kocsival megy át a szigetre, annak kötelezően ki kell fizesse azt a majdnem 30 euró parkolást.

Az utcákon sétálva érdekesnek tűnt, hogy mégis hogyan élnek ott az emberek, tele híddal, kocsival csak épp a sziget elejére lehetett bemenni, a házak pedig vízben voltak. Rengeteg szép épületet láttunk, de a legszebb a Szent Marco tér volt, amely szerintem Velence legnagyobb, legszebb látnivalója, az a hely ahova minden turista elmegy, aki Velencében jár. Az utcákon rengeteg árussal találkozhatunk, akik hűtő mágneseket, maszkokat és egyéb szuveníreket árusítanak.

Az egész várost lehetetlen körbejárni, viszont akármikor fel lehet szállni egy hajóra amely, körbevisz minket majdnem az egész városon. Mi egy motorcsónakot választottunk ki, amit egy fiatal (kb. 25 éves olasz fiú vezetett), 40 euróért nem csak a városon vitt minket körbe, de még a szomszéd Giudecca szigetre is elvitt minket. Az úton találkoztunk óriási luxushajókkal, melyek hullámai rendesen mozgatták a mi kis motorcsónakunkat.

A következő napon ellátogattunk a Lago Di Garda nevű tóhoz, mely hasonlít a Balatonhoz, viszont sokkal szebb. A part szinte teljesen végig ki van építve, és a strandolási lehetőségen kívül csónakázni, vizibiciklizni is lehetett.

Mivel nem volt nálunk fürdőruha, így továbbmentünk Verona felé, ahol már a város elején jelezték, hogy melyik parkolóházba van még üres parkoló, így nagyon egyszerű üres (ám fizetős) parkolót találni.

Ebben a városban több dolgon is megakadt a szemem. A legelső az Aréna volt, ahol régen gladiátorversenyeket tartottak. A második hely, amit látni akartunk, az a híres Casa di Giulietta, mely Shakespeare híres Rómeó és Júliájának a helyszíne volt.

A városban órákat lehet sétálgatni, hisz a sétálója olyan nagy, hogy órákon át tudtunk sétálni úgy sétálni, hogy mindig lássunk valami újat, és szépet.

Bár ezek voltak a főbb helyek ahol jártunk, Olaszország minden városa szép, mindenhol gyönyörű történelmi épületek vannak és bár a legtöbb épülete romos, mégis megvan a saját szépsége, érdekessége.

Ennyi lett volna röviden, minden érdekes infó azokról a helyekről ahol már jártam, remélem segítettem is vele olvasóimnak.

One Response to “Olaszország”

  1. Marionnette says:

    Yeah ! Thanks !

Leave a Reply